Rég nem látott barátnőm látogatott meg a minap, s csaptunk együtt görbe estét, míg a gyermekem távol volt az apás hétvégén. Mesélt egy férfiról, meg még egyről, na meg még egyről, s bekerült a képbe még egy, aki már nincs, de mégis, na meg még egy, aki csak pillanatnyilag volt lényeg, és persze a volt férj sem maradt ki. De róla már nyugodtan beszélt a barátnőm. Ám a többi négy-öt játékosról, akik vetekednek érte, vagy éppen ő az egyikükért, már közel sem tudott higgadtan szólni. 

Nem egyszerű ez a játék be kell vallani, elképedve hallgatom a barátnőimet, ismerőseimet, - elváltak, szinglik - akik szintén többismeretlenes egyenletről számolnak be. S míg mesélnek nekem, némán számolom magamban, nálam hány férfi is van olykor, vagy néha egyszerre a képletben? 

Lássuk csak, van olyan, akivel pusztán barátok vagyunk, na de flörtölni bármikor szabad, nem? - végül is mindketten szabadok vagyunk. Persze jó keresztényként bennünk a dilemma, átléphetjük-e azt a bizonyos határt vagy sem, néhány vagy fene tudja mennyi mámoros alkalomért vagy többért? Van a volt munkatárs, akivel nagy szerelembe estünk, ám a szerelem sosem teljesülhetett be, olykor ő is felbukkan, és akkor rezeg a léc, tombolnak a hormonok, gyűrődne a lepedő, menne az ember az oltárhoz azonnal, de mégsem. Van nekem egy igazi lovagom is, aki magas és délceg, mesebeli városban lakik, felettébb okos, ami nálam elég fontos tény, összetörné a szívem, ha hagynám, és ha tehetné, na de három kislány édesapja, és az az egyetlen szépség hibája, hogy nős. Végül is ezzel már mondhatni kellőképpen össze is törte a szívemet, főleg amikor minap kimondta a bűvös szót: szeretlek...... én is mondanám....de, nem érezhetem így. Ugyanebből a mesebeli városból jelentkezett egy elég friss játékos, de az udvarlásban több a vita, a fenének sem kell az ilyen, vagy mégis, de mire merhet egy szerelemre váró nő nemet mondani? És a sornak még nincs vége.....van még valaki, aki nagyon tetszik, de nagyon távol van, és a türelem talán az egyetlen, ami segíthet ebben a várakozásban, és beteljesülésben...

De mi a helyes, a jó, az erkölcsös, az eredményes, a romantikus, a tisztességes ilyen helyzetben? Szabad ennyi vasat tartani a tűzben? Vagy a sok szék közül a pad alá esünk? S vajon hány pasival kell ahhoz randiznunk, hogy végre révbe érjünk?