Fogalmam nincs milyen hajszínre buknak a férfiak. A majd' négy éve szeretőm a természetes vörös nőket szereti. Amikor megismerkedtünk éppen fekete voltam. Semmi meglepő nincs abban, hogy a felesége vörös. Egyértelmű. Viszont én a négy év alatt voltam már szőke, barna, fekete és vörös is. És minden árnyalatra kellő számú lájkot kaptam a férfiaktól. Látatlanban, bemondás alapján a társkeresőkön is. A szeretőm a legtöbbet a rövidre vágott fazonra adta, szerinte, szenzációsan áll így, szőkén.
A volt férjemnek nincs szín ideálja, ő a szép arcra bukik, neki nem a színek, hanem a szemek a gyengéi. Így ő egyáltalán nem bánta, hogy hangulatomhoz és életvitelemhez mérve változtattam a frizurámat, mert a szemem végig ugyanolyan maradt.
Igazán nincs oka, hogy miért, de mióta magam döntök a hajam felett, volt az már fiúsan rövid és derékig érő hosszú is vagy éppen merészen felnyírt a hosszú alatt, mert akkor éppen hajmodell voltam. Mielőtt kemot kaptam irdatlan rövidre vágattam, mert rettegtem attól, hogy a kezeléstől egy szép reggelen az a kezemben marad. Szerencsém volt, nem hullott ki, csak eléggé kiritkult. Bár ezt legfeljebb csak az a fodrász hiszi már el, aki a betegség előtt dolgozott a fejemen.
Sosem változtattam meg a frizurámat még egy férfi kedvéért sem, anélkül is kaptam bókot eleget. A férfiak állítólag a hosszú hajat szeretik, mégis a legtöbb elismerést akkor zsebelhettem be, amikor a nagyon hosszúból hirtelen rövidre nyírattam. Bizonyára, mert vagány és feltűnő úgy a változás. Ezt legalább már hatszor tettem meg az elmúlt húsz év során. Legutóbb egy éve követtem el ilyen merényletet. A hosszú, állandóan hullámosra csavart vörösre festett hajat először vállig érőre vágattam és barnára festettem, majd azt is levágattam fiúsan rövidre, és akkor már szőke lett. A nők amúgy a legtöbbször szőkére, míg a férfiak inkább a barnára voksoltak.
A férfiak képzelete olykor elképesztő dolgokat tud egyébként művelni. Volt egy apuka az óvodából, aki a felesége mellett engem talált volna meg a szeretőjének, csakhogy jobban tetszettem neki hosszú barna egyenes hajjal, mert úgy szelídnek és engedelmesnek vélt, mint, rövid szőkén, mert úgy vélte így már teljesen más vagyok. Valóban más vagyok, nem egy szende szűz, de ez nem a hajszínem függvénye, bár nem vagyok egy vad szajha sem csak azért, mert ő mást sztereotípiát gondolt belém, pontosabban a friuzurámba. Speciel, nem is akartam volna a szeretője lenni. Bőven elég egy bonyodalom az életemben.
A hajváltoztatásiamnak amúgy talán egyetlen egy oka van. Egyszerűen megunom. Vagy ezért vagy azért. Legutóbb az állandó macerát untam meg. Egy egyedülálló anyukának kevés ideje van bíbelődnie mindennap félórákat csak a hajával, márpedig az én szögegyenes hajamnak mindennap kell ennyi, ha az hosszú, hogy álljon valahogy. Mégpedig jól . Lófarokba meg nem szeretem kötni, mert minek hosszú, ha az sosem látszik.
Vannak nők, akik egy életen át nagyon szolid változtatással egyforma fazont és színt viselnek és tökéletesen jól áll az nekik. Tetszik. Mondhatni irigylem őket. Mintahogy vannak nők, akik csak egyszer mennek férjhez, csak egyetlenegyszer, mert elsőre tökéletesen jól választanak. Ők sosem kerülnek semmilyen vad helyzetbe. Se nem csalják meg őket egy nővel sem, nemhogy többel, s nemhogy állapotosan, nem kapnak válókeresetet és nem maradnak egyedül, nem találja meg őket a rák vagy más komolyabb betegség, és nem is kell frizurát változtatniuk, mert tulajdonképpen nincs is miért. Jól vannak úgy a bőrükben, ahogy vannak. Irigyelem őket vagy sem. Nem tudom. Vagy mégis. Többen vannak, mint gondolnánk, akik közülük csak látszat házasságban élnek, látszat frizurával. De erre csak akkor jössz rá, amikor nyílt kártyákkal játszol, mert akkor ők is kiterítik a sajátjukat eléd. Csak eléd. Velük van tele az internetes társkeresők női fele. Férjezettként szeretőt keresnek. Az elveszett romantika után kajtatva. A tökéletes ál stepfordi feleségek. Akikről senki nem gondolná, hogy a tilosban járnak. Vagy legalábbis szeretnének járni.
Egyébként, nem írtam igazat. Mégis van egy férfi, igaz csak egyetlen egy, aki kedvéért még a hajamat is megváltoztatnám, ha azt kérné. És kérte. Így éppen növesztem. Mert neki úgy még sokkal, de sokkal szebb vagyok, ha az hosszú. Ez az egyetlen férfi, a kisfiam.