Férfi nélkül

Párban lenne szebb az élet! Új élet, gyerekkel, válás után.

A (barát)nős férfiak és azok tisztességtelen ajánlatai

2016. december 12. 14:10 - Malnaeper

A blogom nem általánosít, és nem kitalált, amit leírok az úgy van, velem megtörtént, legfeljebb a mércét elnyomom egyik vagy másik érzetem irányába. Arra, amerre éppen erősebb. Egy igen kedves barátom azt mondta, érdekes számára két nézőpontból is olvasnia engem. Külsős szemlélőként és olyan olvasóként is, aki ismeri az írót, személyesen. Mindkét perspektíva más képet, más embert mutat belőlem. Ebből is látszik, szerinte, menyire sok összetevőből áll egy személyiség. Mennyire sok aspektusa van annak, hogy mitől olyan valaki, amilyen.

Azaz semmi sem fekete vagy fehér. Nem különben a férfiak ajánlatai felém, amelyek olykor szép romantikus masnival vannak -  a látszat kedvéért - átkötve, hol meg félreérthetetlenül keményen vannak elém állítva a szürke akár ötven árnyalatában is. 

Az első ilyen tisztességtelen ajánlatot még férjes asszonyként kaptam, amikor a mégférjem fél évre Amerikába utazott. Egy nálam tartott házibuli végén az egyik kolléganőm párja simogatta meg az arcomat azzal, hogy szükség esetén számíthatok rá.

Mióta elváltam, az ajánlatok nem szűntek meg, mintegy hat éve töretlenül meg is kapom. Bárhonnan és mindenhonnan. A legkézenfekvőbb a gyerekemen keresztül az éppen aktuális tagintézmény berkein belül. Igen, az apukáktól. De nem kivétel a látszerész, a volt évfolyamtárs,  a zöldséges, vagy éppen egy jó szomszéd sem, ahogy a főiskolán is megtalált például az egyik tanárom. 

Nem értem miért, de a férfiak hirtelen lovaggá avanzsálódnak attól az információtól, hogy egyedülálló vagyok. Azonnal készen állnak hadba szállni, mert úgy vélik le kell kaszabolniuk a pókhálót, ami az ágyam másik oldalát körülveszi.

Szépíthetjük a dolgokat, hogy nem mindenki csak azt szeretné, de azzal csak magamat áltatnám. Hovatovább szeretném, ha egy nő sem ámítaná magát azzal, hogy én túlzok. Természetesen igen, és vannak kivételek, de akik kivételek, azok betartják a további kilenc parancsolatot is. Mert egy elvált anyukát még a legkorrektebb társkeresőn is hamarabb találnak meg szexre, mint igazi kapcsolatra, és ez alól bizony a keresztény társoldalak sem kivételek. 

S az ajánlat még ha ilyen olyan maszlagba is van csomagolva, akkor is csupán a szexről szól. Mert a férfi szerint, kell, hogy nekem is legyen egy játszópajtásom. Na, nem azért, mert ettől én kevesebb lennék nem, ők ilyet nem is mondanak, ja, hogy esetleg hisztis? - nem, azt pláne nem! 

Időnként védekezni szoktam azzal, hogy tudniillik nekem van egy szeretőm. Tévesen úgy véltem, ez beválhat. De valahogy ettől a plusz adaléktól nem fújnak vissza riadót, ellenkezőleg, felerősödik a tettvágy! Mintha már nem is egy szimpla Csipkerózsika lennék a százéves erdő mélyén, hanem a teljes Walt Disney hercegnőség egyszemélyben. Pedig nem vagyok én királylányabb a szomszéd zöldjénél sem.

A lovag ilyenkor kardot ránt, s miközben képzeletben lekaszabolja a szeretőm fejét (szegény Mr.Dög) párhuzamosan egy kisebb Hegyi beszédet tart nekem a tisztességről, az önbecsülésről és egyéb erkölcsi kérdésről, mert ha eddig nem tanultam volna meg a fent is említett tízparancsolatot, akkor, most az egyszer és mindenkorra számszerűsítve megkapom. (miközben én erősen gondolkodom, hogy összevetette-e már a prédikátorom a kettőt valaha. Mármint a tízparancsolatot a Hegyi beszéddel) Amitől persze én máris máglyán látom égni magamat a városom főterén.  

És ha ne adj.....itt az ijedelmemnek a legkisebb jelét is adnám, például összegyűlne egy könnycsepp a szememben, akkor egészen biztosan számíthatok arra, hogy a szeretőmnek már nem csakhogy le van vágva a feje, hanem egyenesen ott lóg mellettem azon a bizonyos máglyán. 

S végül itt elékezünk a kiinduló ponthoz, talán mert az emberek kerettörténetben érzik jól magukat, amikor is a szóban forgó hős(öm) mindegyike maradéktalanul el jut a nagy felfedezéshez, hogy csakúgy mentheti meg becsületemet és jó hírnevemet, mi több emelhet ki a kárhozatból, ha ezentúl nem más, hanem az ő szeretője, ágyasa, barátnője akármije leszek. De itt még nincs pont, illetve most kerül fel az i-re, mindezt "természetesen" a meglévő barátnő, feleség illetve egyéb fő státuszban lévő akárkije mellett.

Így hát lefekteti elém mindegyik a maga ajánlatát, szentül meggyőződve arról, hogy az bizony egy jóval tisztességesebb szándék bárki másénál, amiből nem marad ki a háttérmagyarázat miszerint: ezzel nincs megbántva senki, hiszen odahaza már semmi sem a régi, csak ugye a gyerekek...

S amikor köszönöm szépen, de én ezt nem kérem, akkor azonnal megkapom azt, hogy így ne is számítsak semmi többre a jövőben senkitől se! Azaz maradhatok pókhálósan parlagon tovább, úgy kell nekem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfinelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr8412022859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása