Minden bagatell háztartási hibát ki tud javítani és mindent meg is tud szerelni egy nő szorult helyzetben, ha teljesen egyedül van és nincs segítsége. Ha valamit mégsem tud, az jó esetben nem azért van, mert hisztis vagy ügyetlen, hanem hiányzik hozzá a kelő fizikuma vagy szakértelme. Nekem például a magasságom. Olyan kicsi vagyok, hogy a gyerekeknek szánt fellépő nélkül a konyhaszekrény felső polcát már nem érem el. Emlékszem, amikor még férjnél voltam, csak szóltam, vagy nem is kellett és már magasodott is fölém az uram, hogy levegye azt a salátás tálat, amire nekem akkor és ott feltétlenül szükségem volt. Talán a méretemből is adódik egyébként az, hogy inkább csak a magas férfiak vonzanak. 

Ha egy nő egyedül marad, pláne ha egy egészen kicsi gyerekkel, szinte még babával, akkor ez halmozódott probléma. Hiszen nem csak arról van szó, hogy az ő kényelmetlensége egyedül, ha nem ég a villany, nem lehet lehúzni egy wécét, vagy a hűtőgépből kifolyó víz már folyóvá duzzad a járóka irányába, hanem a gyereké is, mert felborul a család komfortja. 

A hibák sora egyébiránt a nő legvadabb képzeletét is felül tudja múlni. Na, nem azért, mert a becsöngető szerelő egy reklámba illő jóképű telivér izmosra dagadt fehér pólóban, hosszú farmerba bújtatott lábon, aki ott helyben azt is megoldja, ami nem is a feladatköre, hanem mert először azt sem tudja az elveszett nő, hogy kit és hol kellene keresnie az adott probléma megoldására. És mert ha egyszer valami el tud romlani az el is romlik, és a Murphy az egyedülálló nőket kimondottan szereti, miszerint a baj nem is jár egyedül. Azt hiszem nem árulok zsákbamacskát, a szerelők csak elvétve illenek bele egyébként egy autó vagy motorreklámba egy bohózatba viszont inkább igen. Elnézést a kivételtől, akik vannak, csak sosem ők jelennek meg nálunk. 

S ha már megvan a szakember a mindenféle kisokos, helyi reklám, és akárki akárkijén keresztül, már csak az a kis apróság lehet a nő gondja, hogy a hiba elhárítása abban a helyzetben temérdek pénzbe kerül. És akkor a nő elkezdi böngészni a netet, hogy megoldja ő maga a problémát, és újra felhív mindenkit, ám most nem egy szerelő telefonszámáért, hanem azért hogyan tanácsot kérjen, hogyan kell a bajt házilag orvosolni. Szerencsés esetben lesz is valaki, aki még átvészelhető időn belül eljön, nagyjából jól meg is oldja a problémát, mi több egy kávén kívül nem is kér semmit. Na, ez az ami elképesztő ritkán fordul elő. 

De ha nem....akkor a nő feltűri a nadrágja és pulóvere szárát és beletapicskol a mosógépből kifolyó vízbe, és megtanulja szétszedni a szűrőt és kipucolni, és nem lepődik meg, hogy mi a kutyát keresett a szűrőben egy körömreszelő, hanem örül, hogy meglelte. Ugyanígy megy majd a lefolyó szétkapása, a kép felfúrása a falra, a számítógép újratelepítése, a riasztó beállítása, a leszakadt redőny visszatekerése és eligazodik a háztartási kütyük adatainak útvesztőjében is, és jobb új masinát vásárol, mint a volt férje, a szeretője és az összes többi nagyokos hímnemű ismerős ajánlata volt egyszerre. Sőt, még tán be is nyelhet valamelyiktől egy apró dicséretet, amit amúgy el is tesz a polcra a többi közé. Mert nem számít. Csak az, hogy körülnéz az otthonában és tudja, minden a lehető legnagyobb rendben, a helyén van. És nincs szüksége segítségre. Legfeljebb csak akkor, ha nagyon akar valakivel udvaroltatni magának, mert tudja, hogy a férfi bizony hadvezérnek érzi magát, ha ő lehetett a nő egyedüli megmentője.